.

Hatalmas arc vagyok, sikeresen (?) letudtam a második vizsgaidőszakomat is, fuck yeah! Jó szokásomhoz híven,mindig van valami,amin tovább stresszelem magam,szóval jelenleg a haverokkal való fagyizás és sörözés helyett a laptop felett görnyedek,és böngészem az albérleteket,mert csütörtökön lejár a szerződésem a jelenlegire,és meghosszabbítattni nem akarom,nem az én pénztárcámnak való ez. Eddig egyetlen egyet találtam, ami havonta 10e+ fix 10e forint rezsi,szóval húszból kijövök,ami egészen jó. Már csak anya telefonját kell elkunyerálnom,hogy felhívjam a főbérlőt (mert persze az enyémen nincs annyi lé,hogy szofisztikáltan kifejtsem neki,hogy nem tartok igényt erre a szarra a továbbiakban) és lezsírozzam az újat. Csak jönne össze,mert Stress #3-nek már a nyakamon a melókeresés,és körülbelül 50-60 éves korom előtt nem akarom kihullajtani az összes hajamat,köszönöm.
A szívügyeimet a továbbiakban jegelem, úgy döntöttem,mert ritka hülye vagyok ezekhez, még hülyébb,mint a matekhoz,pedig az már nagy szó. És természetesen,ahogy ezt szépen kigondoltam,meg is ismerkedtem valakivel az egyik helyi szórakoztató egységben (kocsmában), aki udvariasan hazakísért,felvett msn-re és azóta beszélgetünk. Nincsen semmiféle nagy BUMM és nagy láng, ami ellent mond önmagamnak,de a jegelős elhatározásomait teljesen biztonságos alapokra helyezi. Ha émelyítően optimista akarok lenni,akkor mondhatnám,hogy egészen jól lavírozok most,de le is kopogom,mert mindjárt rámdől a ház.
Ó,és egyébként,ha valaki tud egy pöpec nyári melót Debrecenben, kábé 800 forintos órabérrel és a magamfajta szeleburdiaknak való rugalmassággal,az kérem jelezze! Csókkantás.

Minden(ki) más

Ahogy ma (most) random csesztem el a tanulásra fordítandó időt fészbúkon, egy csomó ember adatlapjára rátelepedtem,akikére ezelőtt sose. Kapcsolatban, eljegyezve. Mindenki,még azok is, akik ezelőtt "hozzám tartoztak" megtalálta a saját maga útját,és boldog. Egyszerűen, sorsszerűen, vitathatatlanul. Két egyszerű ember, akik egyszerűen elkezdtek beszélgetni, egyszerűen úgy alakultak a dolgok,hogy egyszerűen összejöttek,és azóta egyszerűen boldogok.
Én hogy értessem meg Vele, hogy mi is lehetünk ilyen egyszerűek? Hogy habár nincs minden mondatunk mögött szakpszichológia, mégis jó az,amit teszünk? Miért kell veszekednünk,hogy levezessük azt a feszültséget,ami abból generálódik,hogy fogalmunk sincs kik vagyunk ebben a világban egymásnak? Ott vagyok Neki, de nem tudja,hogy viszonyuljon. Ott van nekem,de nem merem elhinni,hogy olyan szinten,mint én szeretném.
Nem függtem még soha ennyire.
Soha nem szembesültem még ennyire azzal,hogy nem bírom elviselni valaki más könnyeit.
Soha nem feszített még ennyire belül a tudat,hogy elveszíthetem.
Soha nem akartam ennyire elkerülni a fájdalmat.


Szeretlek Te őrült,idióta,seggfej állat!

Más mondta.

"kifietődő lesz az hogy kitartasz mellette :) "

Meglátjuk. Remélem. Nem tudom. Sajnos, fennáll a veszélye,hogy msn-en ez jobban hangzik,mint a valóságban.

röhejes kérés

Valaki definiálná nekem a szerelmet? Utána meg azt,hogy én most mit érzek? Egyből ezután pedig, valaki nálam sokkal okosabb, vonja le a következtetéseket,és ossza meg velem... adjon némi racionális végpontot az idióta lelkemnek,ahova satnya kis idegvégződéseivel kapaszkodhat.

Köszönöm.

egy hülye.

(igen,most ez a szignóm)

Nekem ez. Neked mi?

Még éppen a mederben folyik

Túlvagyok egy etalon vizsgán, ami vízválasztó volt: ez döntötte el,hogy folytathatom-e az egyetemi tanulmányaimat,vagy sem. Nos: négyest kaptam,úgyhogy vehetek egy kis levegőt,és a hátralévő két vizsgámnak már jóval nyugodtabban vághatok neki.
Itt a nyár. ANNYIRA látszik mindenkin. Az emberek kivirulnak, nevetnek és flörtölnek vaktában. Nem tudom eldönteni,hogy ez idegesítő-e vagy inkább muris. Persze nem vagyok irigy a boldogságukra, csak mert nekem nincs barátom. Ami amúgy lelkiekben van,és mellettem áll,és találkák és "igazi társ" típus,de mégsincs... ez létezik? No mindegy.

Holnap utazom haza,és öt napig nem fogok mást tenni,mint napozni,és ennél értelmesebb bejegyzéseket írok majd!
u.i. Egy évet lakni valahol,és kiköltözni,amikor éppen megszereted,na az rossz.

Szombat délután

Felrémlett előttem egy pici szoba képe egy szolid albérletben. Piros falai voltak, és minden bútor fából készült. Színes terítők lógtak a kerek (fa) asztalokról,amin vázákban virágok voltak,de csakis vadvirágok. A falakon bakelit lemezek lógtak,és a kanapén különböző mintájú anyagokból összevarrt takaró pihent összegyűrve.

AKAROM!!!