Minden(ki) más

Ahogy ma (most) random csesztem el a tanulásra fordítandó időt fészbúkon, egy csomó ember adatlapjára rátelepedtem,akikére ezelőtt sose. Kapcsolatban, eljegyezve. Mindenki,még azok is, akik ezelőtt "hozzám tartoztak" megtalálta a saját maga útját,és boldog. Egyszerűen, sorsszerűen, vitathatatlanul. Két egyszerű ember, akik egyszerűen elkezdtek beszélgetni, egyszerűen úgy alakultak a dolgok,hogy egyszerűen összejöttek,és azóta egyszerűen boldogok.
Én hogy értessem meg Vele, hogy mi is lehetünk ilyen egyszerűek? Hogy habár nincs minden mondatunk mögött szakpszichológia, mégis jó az,amit teszünk? Miért kell veszekednünk,hogy levezessük azt a feszültséget,ami abból generálódik,hogy fogalmunk sincs kik vagyunk ebben a világban egymásnak? Ott vagyok Neki, de nem tudja,hogy viszonyuljon. Ott van nekem,de nem merem elhinni,hogy olyan szinten,mint én szeretném.
Nem függtem még soha ennyire.
Soha nem szembesültem még ennyire azzal,hogy nem bírom elviselni valaki más könnyeit.
Soha nem feszített még ennyire belül a tudat,hogy elveszíthetem.
Soha nem akartam ennyire elkerülni a fájdalmat.


Szeretlek Te őrült,idióta,seggfej állat!